Bonyodalmak...

Édesapám elvesztése egy pokol volt... de sajnos minden nehéz helyzetből, ebből is fel kell valahogy kelnünk, ki kell valahogy jönnünk.


Édesapámnak volt egy nagyon jólmenő vàllalkozàsa, egy autószerelő műhelye.
36 évig vagy talán tovább is a megye egyik legjobb futôművese és gumisa volt, és itt jönnek a külső nyomások a behatások és azok amiket nagyon nehéz volt szintèn feldolgozni...

Kezdjük ott hogy én is autószerelő vagyok de amellett programozó adatbàzis szakértő is, amit már 11 éve űzök, és ez itt a lényeg....
1 éve elkezdtünk építkezni, kölcsön stb.... hála istenek a munkahelyem nagyon jól fizető munkahely és külföldön van, Bécsben, ahonnan elmondhatom hogy nagyon komoly fizetésem, jô egzisztenciám van, amit az itthoni melóból valószínüleg még véres verejtékkel sem tudtam volna elérni....


Édesapàm olyan fajta ember volt, aki soha nem mondta hogy büszke rám, soha nem mondta hogy szeret engem, én dettô, de valahol mindig éreztük a kölcsönös tiszteletet, megbecsülést és szeretetet, amit emiatt nem is kellett kimondani.... ámde lehet hogy mégis kellett volna.....

Nagyon sokan még a rokonságban is azt vàrták el tőlem hogy én vegyem át a vállalkozàst, hogy én vigyem tovàbb a nevét amihez én egyrészt kevésnek éreztem mindig magamat, másfelől pedig 11 évet mégis kihagytam az életemben az autószerelést.... nem egyszerű...

Mondhatni családi unszolàsra végűl beleegyeztem hogy ne én vigyem a műhelyt, hanem az egykori alkalmazottak... nap napot követett és köszönhetően a jó hírnevének, nagyon gyorsan lezajlott a dolog, a régi alkalmazottak bérbe vették a műhely....de! Hogy a nevét továbbra is fennt tartsam, bevállaltam hogy a felnijavítást nem adjuk ki a kezünkből, hanem azt egyes egyedűl én vigyem. Így is tettünk...
Persze mindent a külföldi munka mellett csinálni nem egyszerű.

36 évesen napi 14 órát külföldön, a maradékot amíg szinte össze nem esem, a műhelyben töltöm.... nem egyszerű, de remélem odafenntről figyelsz engem APU és remélem vüszke vagy rám és nem gondolsz rám úgy mint aki elfecsérelte az örökségét....


Egy napon én veszem át a helyed, csak arra a napra még nem kèszültem fel...


Szeretlek APU és remélem egyszer még találkozunk....