Édesapám

Gondoltam valahol ki kell írnom magamból az èrzéseimet, ezért itt és most nekifogok.....

Édesapám sajnos itt hagyott minket, eltávozott evilágról, ki hogy nevezi, és nagyon nehéz nèlküle, hogy miért is? Szerintem egyszerű a válasz: Ő volt az aki a mindent jelentette számunkra, èdesanyámnak, húgomnak és nekem....

Január 4,-èn be kerűlt a korházba egy infúzió miatt, mivel tavaly volt neki egy strokeja és fèl évente akinek volt ilyen, annak kell, legalább ia ajánlatos, az okosak azt mondják.... lehet hogy pont ez volt a hiba... vagy az hogy aznap hazajött saját felelősségre.

Másnap hajnalban meg is történ a baj, édesanyám hajnalban hívott, hogy jönnek a mentők érte mert nem kap levegőt és leesett az ágyról.

Követték egymàst a dolgok... második strokot kapott, nem tért már délelött magához és a korhàzban 3 nap után egy hétfői délelött a szíve feladta, nem bírta.... sajnos... ????

Azóta olyan érzés számunkra, amit nem lehet leírni, de azért megpróbálom....

Tudja mindenki milyen a sakktábla. Azon bizony Ő volt a Király, mindannyiunk tartóoszlopa. Olyan érzés mintha kirúgták volna az ember alól a széket és hónapok óta nem tus felkelni a földről...
Nagyon fiatal volt, csak 58 éves...


Nagyon hálásak lehetünk neki, mert lehet h nem volt egy minta apa, de az életünkben soha semmiben nem kellett nélkülöznünk, mindig mindent meg próbált megadni nekünk, erején felűl is.

Nem vagyok egy nagybetűs hívő ember, de remélem érezte amikor elköszöntünk tőle illetve még ma is odafennt, hogy mennyire szeretjük....

Nagyon hiányzól nekünk APU, egyszer találkozunk....


Folyt. Köv.