Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

Nem múlik

2018-04-03

Tudom még csak 1 nap telt el utolsó bejegyzèsem óta, de azt érzem hogy továbbra is írnom kell, kiírnom magambolt ezt a fàjdalmat amit érzek Apum elvesztése óta....

Nem egyszerű....

Egyik percben kezdem jól érezni magam, a másikban pedig megint padlón vagyok.... tisztára mint ha bipoláris lennék...

Édesapám elvesztése nagyon nagy lyukat eresztett belénk... nem tudom hogy lehetne ezt a hiányt feldolgozni.

Ma is megint 12 órát dolgoztam, majd hazajöttem és elkezdtem felnit javítani hogy valahogy érezzem édeaapámat, az ő örökségét.

Istenem olyan rossz volt látni ahogy végleg elaludt... szerettem volna ha még meglephetném unokákkal, de ezt sajnos már nem fogja látni, max odafenntről...


Nemrég làttam a Viskó c. filmet, ami egy édesapa kislányának elvesztéséről és eme tragédia feldolgozásáról szólt.... teljesen átérzem.... számomra ugyan ez az érzés van mindennaojaimban jelen, csak annyi különbsèggel hogy én édesapámat vesztettem el.... nagyon jó film...

Nem vagyok hívő, viszont azt hiszem hogy hiszek, hinnem kell valamiben....

Azt hittem hogy az idő teltével valahol könnyebb lesz... soha nem hittem volna hogy ennyire fog hiânyozni...


Ma rövid voltam, hiszen nem sokára ismét egy újabb nap, szép remények, újabb lehetőségek.

Jó éjjt....

Hozzászólások (0)